Amikor a feldolgozatlan múlt a jelenünket is befolyásolja. Számos esetben, amikor egy új kapcsolatba kezdünk hittel, boldogsággal, szenvedéllyel vetjük bele magunkat. Hiszünk benne, hogy ez más lesz, mint az előző. Az idő múlásával a következő kapcsolatba már kevésbé lelkesen, kevesebb hittel kezdünk bele.
A szakítások utáni sebeket nem gyógyítjuk be. Hanem csak belemegyünk egy másik kapcsolatba, mert ő majd segít elfelejteni az előzőt vagy előzőket. Fájdalmunktól bele sem gondolunk abba, hogy mennyire nem lehetünk majd boldogok egy másik kapcsolatban. Hiszen a feldolgozatlan múlt ha szívünk vérzik még és talán még a másik félt szeretjük. Időnek kellene eltelnie, hogy a lélek és a szív mély sebei elkezdjenek gyógyulni.
Minden szakítással az önbecsülés, az önbizalom sérül. A szerelemben és a másik nemben való hit alábbhagy. Jó esetben, a kapcsolat lezárása után önmagunkban feldolgozzuk a megélt és okozott sérelmeket. Mi magunk hogyan tettünk azért, hogy a kapcsolat zátonyra tudott futni. Ha olyan szakításról beszélünk, ami az alapokat rengette meg, hosszabb időbe telik a lezárás megélése, és a talpra állás, hiszen úrrá lesznek rajtunk a negatív gondolatok, a negatív jövőkép, és ha mindezek közben még belevágunk egy másik kapcsolatba, gondolván azt, hogy vele majd elfelejtem őt. Magunk ítéljük az új kapcsolatot halálra, már csak idő kérdése hogy az mikor fog bekövetkezni.
Sok esetben nem csak a párkapcsolati traumák okozzák az önbizalom, önbecsülési problémákat, hanem az egyénnek a kapcsolatok előtt is volt problémája ezzel. Amennyiben valakinek rendben van az énképe, akkor egy szakítás megviseli, de nem az önértékelését, helyén kezeli a szakítást, és mint egy tanúlságot, egy emléket elteszi. Mint tudjuk, az önképünk és az önmagunkhoz való viszony a gyermekkorba vezethető vissza, amit szüleinktől kaptuk útravalónak.
A magunkról alkotott képnek, melyet gyermekkortól visszük magunkkal, lehet pozitív és negatív kicsengése is. Negatív, ha a szülőtől azt vette át, hogy „senkinek nem vagy fontos”, hogy „nem lehet téged szeretni” hogy „mindig te vagy a hibás”, akkor, ha ezeket nem ismerjük fel ideje korán, befolyásoló tényező lehet a későbbi emberi kapcsolatainkra. A terápiák során sok esetben sikereket lehet elérni, a régmúlt dolgok feltárásával, felismerésével és feldolgozásával. Hiszen e minták felismerése után válik világossá, hogy miért esünk ugyanabba a hiába minden kapcsolatunk során.
