A gyász, a halál, az itt maradtak veszteségeinek feldolgozása az élet része, de a legnagyobb feladat, amivel meg kell küzdeni. Az űr, ami a szeretett személy után marad, elviselhetetlenné tud válni. Mély érzések törnek fel az emberben, kérdések, amikre már nem kap választ, egy szorongással teli időszak kezdődik, aminek hossza mindenkinél más és más. Ezt hívjuk gyászmunkának.
Gyászmunkával nem csak haláleset esetén találkozhatunk, hanem egy válás, a szülői háztól elköltözés, nyugdíjba vonulás után, külföldi munkavállalás és számos hasonló esetekben, amikor hónapokig elhúzódó lelki változások léphetnek fel. Ellenben azt gondolom, hogy mindezek között mégis a legnagyobb fájdalom egy szerettünk elvesztése.
Hogyan tudjuk feldolgozni?
A gyászolás nem betegség, hanem egy összetett lelki folyamat, ami mélyen megváltoztatja, alapjaiban rengeti meg az ember lelkét és fizikai mivoltját. Ebben az időszakban teljesen normális, ha minden más ez mögé sorolódik, a gyász felülír mindent. Nincs egy séma, hogy hogyan lehet vagy kell gyászolni. Mindenki másképpen gyászol, mindenki másképpen éli meg a veszteséget, ami őt érte. A környezet egy idő után nem érti miért ilyen hosszadalmas és mély a gyász egy idő elteltével. Nyaggatják a gyászolót, hogy szeretnék, ha újra olyan lenne, mint régen volt, ha az élet visszatérne a régi kerékvágásba.
A gyász feldolgozásának folyamata
- A halált megelőző gyász sokszor a halál bekövetkezte előtt elkezdődik ez a fázis. Amikor például egy betegség súlyos kimenetele látszik, érezhető, tudható, hogy a halál be fog következni. Gondolatban megjelenik, hogy milyen lesz az élet nélküle, félelmet, szorongást keltve. Aggódva éli meg, hogy képes lesz – e megélni a halál pillanatát, hogy hogyan fog nélküle élni, hogy az ürességben, miként lesz tovább az élete.
- A halálhír megérkezése abban a pillanatban bénultság, és lemeredés lesz úrrá az emberen. Amikor a halálhíre váratlanul ér minket, van, aki nem hiszi el és kételkedik, hogy biztosan valami félreértés történt vagy úgy tesz mintha nem is történt volna meg, ezzel a körülötte lévő embereket meglepve. Ez egy elhárító mechanizmus.
- A ” fegyelmezett”, kontrollált időszak követi. Az elkövetkező napokban, amely az esetek többségében a temetésig tart, a gyászoló a tőle elvártan igyekszik viselkedni, készül a búcsúztatásra, az érzések elnyomásra kerülnek.
- A temetés után jön az elcsendesedés, amikor a gyászoló magába fordul, kizárva a külvilágot és megéli mindazt az érzést, ami felszínre tör benne. Ez az időszak hetekig, hónapokig tarthat. Feltörnek a szép emlékek, de van, hogy az elhunyt ellen fordul önmagában, mert hiányt kelt, fájdalmat, egyedüllétet okozott távozásával. A Család csak támogatni tudja a gyászolót, ez az időszak feszültséggel teli, konfliktusok lehetnek az eddig nyugodta családi fészekben.
- A következő érzés, ami megjelenik az a bűntudat. A gyászoló magát is vádolja a történtekért, analizálja az elmúlt eseményeket, ami a halálhoz vezetett, keresi benne felelősségét, mi az, amit rosszul csinált, vagy másképpen kellett volna, hogy ne jussanak el idáig. Újra éli az események sorozatát.
- Ebben az időszakban, rendszeres az intenzív álom. Rendszeresen az elhunyttal álmodik, szinte életszerű álmában. A régi idők emlékei elevenednek meg, a közös emlékek. Így az ébredés fájdalommal jár, hiszen újból szembesülni kell, hogy már nincs tovább, csak álom marad.
- Lassan elkövetkezik ez után majd az elválás időszaka. Általában párbeszéd formájában történik, a gyászoló beszél az elhunyttal. Elmeséli neki a mindennapokat, a történéseket, amiket aznap megélt. Az elhunytra emlékeztető tárgyakat, ruhákat még nem pakolta el, nem volt még rá ereje, hiszen ez olyan, mintha még ott lenne vele. Meg-megvillan, hogy már nincs vele, és értelmetlenné válik az élet nélküle. Nem találja a helyét sehol sem, úgy érzi, mintha az elhunyttal ment volna a lelke egy része is.
- Az utolsó fázis a leválás. A gyászoló elfogadja a megváltoztathatatlant. És elkezdi az új életét, már azzal az elfogadott ténnyel, hogy Ő már nem jön vissza. Új emberek, új impulzusok jelennek meg életében. Lassan kinyílik előtt a világ és új embereket ismer meg, a rokonok, a család támogatása már egyre jobban nem szükséges, önállóan kezd el, olyan dolgokba, amiket eddig nem valósított meg. Visszatér az önbizalom, az élethez való hite.
