Előítélet van a mai világban. Elhatalmasodni látszik az emberi aggasztó és veszélyes tulajdonsága, az előítélet. Valós és súlyos társadalmi probléma, hiszen a sztereotípiák játszva előítéleteket szülnek.
Miért alkotunk véleményt azonnal? Miért ítélkezünk, megismerés, a tények ismerete nélkül?
A téma az utcán hever, hiszen számos esetben a világon bárhol bizonyítékra lelhetünk rasszizmusra, szexizmusra (A szexizmus olyan előítélet, diszkrimináció, amely az emberek nemén vagy nemi szerepén alapul.) és más „izmusok” létezésére.
Előítélet társadalomban
Nem szeretnék a történelem fonalához nyúlni, de egy mondat erejéig mégis megtenném. Mondhatjuk, hogy a náci kormány II. Világháborús népírtó politikája volt az, mely elindította az előítéletek kialakulását. A világot csoportokra osztjuk, a társas kapcsolataink, a világról alkotott képünk, vagy ahogyan érzünk ezekkel a csoportokkal kapcsolatban befolyásolják a csoportokról alkotott véleményünk, sok esetben előítélet alakul ki bennünk. Amikor egy csoporthoz akarunk tartozni, felsőbbrendűnek tartjuk a mi csoportunkat, csak azért mert mi ahhoz tartozunk. Viszont ezzel egyidejűleg ha csoporthoz tartozunk a többi csoport lenézését és elnyomását vonja maga után, hiszen amihez mi tartozunk az a tökéletes. Többségében úgy alkotunk a csoportokról véleményt, hogy semmilyen ismeretünk nincs róla, és a benne lévő tagokról sem.
Mi az, ami szítja az előítéletet?
Ahogyan gondolkodunk a saját érdekeinket vesszük előre, elfogadjuk ami jó nekünk és elutasítjuk ami nem a mi érdekeinket szolgálja, ezért lehet az, hogy azokat az információkat, amik egy adott csoportról szólnak, a kialakult véleményünk alapján fogjuk elbírálni.
Hogyan alakulhatnak ki?
Egy társadalmi csoportól alkotott véleményünket, előítéletünket befolyásolja a csoportra jellemző tulajdonságok és az érzelmek, amiket kiváltott belőlünk. Az érzelmek melyeket a csoporttagok személyisége vált ki belőlünk. Az előítéletek legelső helyén az etnikumokkal szemben a legvalószínűbb. Egy kutatás szerint az Amerikai Egyesült Államok lakosságának jelentős része csak azért, mert valaki fekete, már előítélettel vannak felé, és negatív tulajdonságokkal látják el, anélkül, hogy tudnák, hogy ki is az illető. Benyomásuk akár egy saját tapasztalat általánosítás vagy az olvasott, hallott sztorik alapján teszik meg. Ha csak a személyes tapasztalatokat nézzük, akkor megfigyelhető, hogy egyes csoportokat jobban észreveszünk, mint másokat esetleg. Értem ez alatt, amikor egy tömegben észrevesszük, hogy van egy magasabb ember a többiekhez képest. Őt kezdjük el figyelni és a körülötte lévőket nem feltétlen, pedig a tömegben vannak csinos nők, gyerekek…
Ez azért tud előfordulni, mert az, amire felfigyelünk az szokatlan, vagy más, mint a többi. Éppen ezért van az, hogy a csoportokon belüli feltűnő egyénekre figyelünk és hozzuk meg az egész csoportra alkotott véleményünket.
Hogyan maradhat véleményünk változatlan, ha a pozitív tapasztalat is ér minket?
A véleményünket nem csak a személyes kölcsönhatás hatására hozzuk meg, hanem mint, ahogyan már korábban is említettem mások által megosztott gondolatokból is. A csoportról kialakított véleményünket nagyban tudja folyásolni a közvetlen környezetünk, családtagok, barátok, ismerősök. A tanulási folyamat, amelyben élünk a kisgyerekeket veszélyezti ebből a szempontból. Hiszen ők a szülőktől, rokonoktól hallják meg és isszák magukba a mások által kialakult véleményt, előítéletet.
A tanárok és a szülők viselkedése
Mint pedagógusként, mint szülőként feladatunk, hogy állítsuk meg a társadalom csoportjainak elítélésének burjánzását. Nem mindegy, hogy mit kommunikálunk a gyerekek felé, nem mindegy, hogy már gyerekkorban elvetjük az „izmus” magjait. Tanítsuk gyermekeinket az elfogadásra, hogy attól még, hogy valaki más, ugyan olyan ember is lehet, mit mi magunk vagyunk.
