Viszonzatlan szerelem? Mi kell ahhoz, hogy egy kapcsolatban kölcsönösen ki tudjon alakulni a szerelem? Van olyan, aki mindig csak ilyen kapcsolatot talál magának? Lehet összefüggés, hogy mindig ilyen kapcsolatot talál magának? Van, akinek erre van hajlama? Mi állhat a viszonzatlan szerelem mögött? Meg lehet szakítani ezt a folyamatot, és ha igen hogyan? Hol van az a pont, amikor érdemes szakember segítségét kérni, hogy az ördögi körből kikerülj?
Szükséged van a szeretetre
Viszonzatlan szerelembe bárki kerülhet, ezek többségében megmard érzelmi vonzódás szintjén, és nem folytatódik fantázia szülte szerelembe.
A plátói szerelem részben arról szól, hogy nincs kapcsolat mögötte, vagy, hogy szerelmet szeretne érezni valaki iránt, és felismeri, hogy az érzés nem tud beteljesedni. A gondok általában akkor merülnek fel, amikor ez már a mindennapi élet minőségét befolyásolják rossz értelemben. Ez olyan esetekre jellemző, amikor az elérhetetlen embert olyan tulajdonságokkal ruházzunk fel, és közben önmaga kevesebbnek érzi magát, mint a szeretett személy, és nem tud kilépni ebből a számára igen fájdalmas helyzetből. Így elmondhatjuk, hogy a plátói szerelem kötődési problémákat okoz, másrészt pedig gondolkodási hibákat is vet fel.
Serdülőkorban még külön éljük meg az érzelmi és a testi kapcsolatot. Miközben szorongás alakul ki az érzelmi és fizikai közelségtől. Ez a természetes szexuális fejlődésnek a szakasza, ez az érettséggel együtt megoldódik. Amennyiben valaki még ezt felnőtt korban sem tudja levetkőzni, nem nőt ki ebből, akkor ez egy elakadást jelez. Az érintett úgy oldja fel az elakadást, hogy egy fantáziavilágba kergeti magát, így érez szerelmet az elérhetetlen személy felé. Így a mindent elsöprő szerelmi kapcsolat nem alakul ki és szenvedést okoz. A vágyálom szebb, mint a valóság. A viszonzatlan szerelem érzésébe szeret bele. Barátok mondják, hogy légy bátor, menj oda hozzá és beszélj vele. De nem ilyen egyszerű, mert ezzel, fennáll a veszélye, hogy elveszti a plátói szerelem okozta érzéseket, ami fájdalommal járhat számára.
Ki fogékony rá?
Az ilyen típusú emberek általában félénkek, álmodozó típusúak, nem jól élik meg a kudarc okozta élményeket, ezért kerülik azt, és mindent megtesznek, hogy ne kerüljenek ilyen helyzetbe. Igyekeznek nem kapcsolatba kerülni. Plátói szerelmüktől kapott legapróbb jelekből, messzemenő következtetéseket vonnak le, és olyan érzésekkel ruházzák fel, ami nincs mögötte, teljesen mást látnak bele, mint amit jelentet valójában. Mindezek mellett érdemes megjegyezni, hogy jellemző még némely nárcisztikus önkifejezésre is, és azokra az emberekre, akik képesek másokért rajongani. Ők viszont nem alá, hanem túl becsülik magukat, hiszen náluk tökéletesebb nincs, nem is fordulhat elő, hogy őket valaki nem szereti, és nem rajong értük. A fantáziában megjelent kapcsolatban ők a hősök.
Mindkét esetben nagy valószínűséggel gyermekkorban elszenvedett kapcsolati sérülés állhat a háttérben. Mégis van egy fontos különbség, az, hogy az álmodozó típusnál, akár évekig eltarthat a viszonzatlan szerelem. A nárcisztikus típusnál pedig gyakran változnak a szereplők.
És van a másik véglet, amikor valaki mindezt egy kapcsolatban éli meg a viszonzatlan szerelmet. A párjának nem tudja megadni a szerelmet, nem tudja megélni, kerüli a partnerével a kapcsolatot, miközben a felhalmozódó vágyait és szerelmét egy másik személyre vetíti, aki számára nem viszonozza azt. Elméjükben versenyezteti párjukat, akivel kapcsolatban él, és akivel viszonzatlan szerelemben. Érzelmileg labilis embereknél, akik nem hiszik, el, hogy szerethetőek, kijáratként látják a másik felet, hogy legyen hová menekülniük, ha nem jön össze a valódi kapcsolatuk.
Miért szeretünk, ha nincs viszonzás?
Számos oka van annak, amikor valaki tudattalan viszonzatlan szerelemben találja magát. Ezek a típusú emberek nem élik meg hiányát a valódi kapcsolatnak, hiszen az őáltaluk alkotott álomvilágban boldogan élnek. Egyik oka lehet, hogy nincs tapasztalat, hiszen mindig is így élt „kapcsolatban”, meg kíméli magát a fájdalomtól és a csalódástól. A gyerekkorban ért kapcsolati traumák, amikor abban nő fel a gyermek, hogy a szülők elérhetetlenek számára, hogy tenni kell azért valamit, hogy szeretetet kapjon, vagy nem méltó a gyermek a figyelemre, szeretetre. Mint ahogyan most láthatjuk ebből egyedül kimászni, elhagyni ezt az ördögi körforgást nem lehet. Át kell alakítani a szeretetről, a kapcsolatról alkotott fogalmakat.
Hogyan lehet ezt megtenni?
A legfontosabb és a leglényegesebb dolog, hogy az illető megértse azt a folyamatot, amiben benne van, hogy lássa, hogy miért választ magának mindig olyan kapcsolatot, ahol csak titokban tudja megélni a kapcsolat adta örömöket. Fontos, hogy lássa, hogy miért fontos számára a viszonzatlan kapcsolat.
Meg kell tanulnia a következő fogalmak elmélyítését az életében, mint például a szerethetőség, szeretve lenni, szeretetre méltóság, és azt hogy méltó a szeretetre, valamint az önbizalom és a magáról alkotott képet is. Ez mind, mind szükséges, hogy a minta átalakuljon, amiket éveken át programozott magában. Így megtanul különbséget tenni a fantáziavilág és a valódi világ között.
Az út folyamán közelebb kerül a lehetőséghez, hogy egy hús vér ember által okozott örömöket tudjon megélni, miközben kialakulhat egy valódi kölcsönös szerelem.
