Házasság és a váratlan tényező, amely veszélyezteti azt.
Régebben a házasságkötés egyik gyakori oka az alapvető szükségletek kielégítése volt, mint például az élelem és a lakhatás. Napjainkban a házasság egyre fontosabbá vált az boldogság szükségletek (pl. autonómia, növekedés, önmegvalósítás) kielégítése szempontjából.
Azok az emberek, akik gyakran költöznek, hajlamosak arra, hogy a szükségleteik vagy céltudatosságuk kielégítése érdekében jobban függjenek partnerüktől.
Házasság fojtogató modellek
Miért házasodnak az emberek? Az egyik válasz szerint az emberek azért házasodnak, hogy kielégítsék szükségleteiket (pl. biztonság, összetartozás, szerelem). A párok számára legfontosabb szükségletek azonban az évek során megváltoznak.
Vegyük szemügyre a házasságok három korszakát:
Az intézményesített korszak (1776-1850)
Sok embert élt földművelő közösségekben. A házasság fő funkciója az volt, hogy segítsen az alapvető szükségletek kielégítésében, mint például a menedék és az élelem.
A társas korszak (1850-1965)
Több ember költözött a városokba. A házasság elsődleges célja a szerelem és a romantika iránti szükségletek kielégítése volt.
Az önkifejező korszak (1965-től napjainkig)
Az 1960-1970-es évek ellenkulturális forradalma az valódi
én felfedezését és kifejezését hangsúlyozta. Ezért a házasság egyik fő célja az önkifejezés és az önmegvalósítás igényének kielégítése lett.
Így az évek során felkapaszkodtunk a Maslow-hegy csúcsára, ami azt jelenti, hogy ma már azért házasodunk, hogy kielégítsük magasabb szükségleteinket, mint például az önbecsülés, az autonómia, a növekedés és az önmegvalósítás.

Mivel a házastársak lélektanilag nagy szerepet játszanak egymás életében, elvárható, hogy megértsék és támogassák egymás szükségleteit, igényeit és céljait. Ezek a támogató magatartások, amelyeket válaszkészségnek nevezünk, a jóllét egyik fő alappillére.
De itt van egy kis probléma. A magasabb szükségleteket (pl. az olyan partner iránti igényeket, aki figyel ránk és érzelmi támogatást nyújt) nehezebb kielégíteni, mert kevésbé kézzelfoghatóak, mint az alacsonyabb szükségletek (pl. az élelem iránti igény); ráadásul ezek a magasabb szükségletek emberenként jelentősen eltérnek.
Így az önmegvalósítási szükségletek kielégítéséhez több időt és energiát kell a kapcsolatba fektetni. A házasságok mai állapota azonban ennek éppen az ellenkezője. A párok egyre több időt töltenek külön, egyre többet dolgoznak, és ami még rosszabb, ritkán használják ki az együtt töltött időt. Többet várnak a házasságtól (pl. azt képzelik, hogy a házastársuk segít nekik felfedezni önmagukat és fejlődni), mint az emberek a múltban. Kevesebb időt és energiát fektetnek a kapcsolatukba, ami az első elvárást irreálissá teszi.
Az egyik tényező, amely befolyásolhatja az emberek romantikus kapcsolatokkal kapcsolatos elvárásait, a lakóhelyi mobilitás. Hogy miért? Mert azok az emberek, akik gyakran vagy a szülőhelyüktől messzire költöznek (pl. egy új városba), gyakran elveszítik a korábbi szociális hálózatokhoz való hozzáférést, beleértve a családot, a rokonokat és a régi barátokat. Így pszichológiai szükségleteik kielégítése érdekében nagyobb mértékben támaszkodnak a házastársukra.
A tanulságok
A lakóhelyükön stabilan élő emberekhez képest a lakóhelyükön mobilis emberek hajlamosabbak arra, hogy magasabb rendű szükségleteik (pl. önmegismerés, autonómia, növekedés, önmegvalósítás) kielégítésében hosszú távú romantikus partnereikre támaszkodjanak. Ez párkapcsolati nehézségeket okozhat. Ha tehát Ön is a lakóhelyileg mobilis emberek közé tartozik, akiknek kielégítetlen a romantikus kapcsolata, nincs egyedül.
Íme néhány kérdés, amit feltehetsz magadnak, hogy tisztába kerülj az igényeiddel és elvárásaiddal kapcsolatban:
- Melyik szükségletemet nem tudom kielégíteni?
- Mindent figyelembe véve, túl sokat várok a partneremtől?
- Van-e mód arra, hogy több időt és energiát fektessünk a kapcsolatba, hogy könnyebben kielégítsük egymás igényeit?
- Vannak-e más módjai a kielégítetlen szükségleteim kielégítésének (pl. támogató csoportok)
Ha érdekesnek találtad a cikket, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljuthasson.