Információkat mondunk el ismerősnek, ismeretlennek, hogy könnyítsünk saját lelkünkön vagy akár egy ismerkedés során. Mit kell előtte megfontolnunk?
Terapeutaként nagyra értékelem azt a gondolkodásmód váltást, ahogyan a traumát szemléljük, megértjük és viszonyulunk hozzá. A terapeuták egyre több képzést és oktatást kapnak, hogy jobban támogathassák az embereket a trauma feldolgozásában és a laikusok is, saját akaratukból, információt kereshetnek a trauma természetéről és annak az emberi pszichére és kapcsolatokra gyakorolt hatásáról. Több forrás is elérhetővé és hozzáférhetővé válik ebben a témában, beleértve könyveket, alkalmazásokat és médiaplatformokat, valamint több nyilvánosság előtt folytatott beszélgetést.
Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy most hajlamosabbak vagyunk arra, hogy túlságosan is megosszunk vagy felfedjünk nagyon érzékeny és személyes információkat a „sebezhetőség” nevében olyan emberekkel, akik talán nem érdemelték ki a jogot, hogy megkapják ezt az információt. És bár a sebezhetőség fontos az intimitás és a tartalmas kapcsolat kialakításában, ez is egy olyan gyakorlat, amelyet óvatosan saját és mások jólétére való tekintettel kell gyakorolni. Például nagy különbség van aközött, hogy egy traumatikus eseményt vagy élményt tárunk-e fel egy első randin, vagy egy közeli barátunkkal.
A praxisomban gyakran megbeszéljük a sebezhetőség és az önfeltárás témáját. Mikor helyénvaló és mikor nem helyénvaló személyes információkat megosztani? Mikor „traumadömping”, és mikor intimitásépítés?
Ezek jogos kérdések. A traumadömping a saját tapasztalatok (gondolatok, érzések, emlékek) megosztása (jellemzően túlzott megosztása), ami azt eredményezi, hogy a másik személy a fogadó oldalon úgy érzi, hogy túlterhelt és nem képes kezelni és reagálni a kapott információkat. A traumadömping egyoldalú és impulzív módon történik. Az intimitásépítés ezzel szemben a személyes információk folyamatos, kölcsönös cseréje hosszabb időn keresztül, amelyben mindkét fél beleegyezik, és kifejezi hajlandóságát arra, hogy többet tudjon meg a másik személyről.
Hogyan határozzuk meg tehát, hogy helyénvaló-e és mikor fedjük fel a múltbéli traumát vagy érzékeny információkat a másiknak?
Íme négy dolog, amit érdemes figyelembe venni.
1. Biztonság
Helyezd előtérbe az érzelmi biztonságod és jólétedet. A másik személy biztonságos számodra, hogy titkaidat rábízhatod? Most találkoztál vele, vagy már ismered egy ideje? Úgy érzed, hogy a másik személy tisztel téged, és kiérdemelte a bizalmad? Voltak-e más esetek, amikor megmutatta, hogy bizalmas információkat bízhatsz rá? Általában kedvesen és együttérzően reagál másokra?
Bár nincs varázslatos képlet egy másik személy vagy kapcsolat „biztonságának” meghatározására, figyelj oda a testedre és arra, hogy hogyan érzed magad. Ha valami nem stimmel, vagy bizonytalan vagy az érzelmi biztonságoddal kapcsolatban, adj magadnak egy kis időt a további értékelésre, mielőtt felfednéd a dolgaid.
2. Elvárások
Gondold át, hogy mit vársz vagy szeretnél kapni a megosztástól, és hogy a másik személy képes lesz-e megfelelni az elvárásaidnak. Megerősítést keresel, vagy intimitást szeretnél kialakítani? Képes a másik személy biztosítani azt a teret és választ, amire szükséged van? Elvárod, hogy cserébe személyes információkat osszon meg veled? Mit fogsz érezni, ha a válasza nem felel meg az elvárásaidnak?
Ha például nagy elvárásaid vannak azzal kapcsolatban, hogy a másik személy hogyan fog reagálni, és ő valamilyen módon elmarad ettől, képes leszel ezt tolerálni? Mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a másik személy nem tudja, hogyan reagáljon (vagy legalábbis hatékonyan reagáljon) a megosztott információra – különösen, ha a téma érzékeny természetű.
3. Befogadóképesség
A másik személy beleegyező fél, és hajlandó-e teret tartani és a befogadói oldalon lenni ennek a kitárulkozásnak? A testbeszéde nyitottságot mutat? (Vagyis: felveszi veled a szemkontaktust? Úgy néztek ki, mint akik elkötelezték magukat, bármit is fogtok hallani)?
Reálisan nézve nem biztos, hogy mindenki nyitott az ilyen típusú eszmecserére. Legyen szó akár egy új barátról, főnökről, vagy valakiről, akivel épp most ismerkedtél meg egy társkereső alkalmazáson – egyesek nem biztos, hogy kényelmesen érzik magukat, ha egy ilyen személyes élményről kell hallaniuk. Minden kapcsolatban fontos figyelembe venni a másik személy határait és hajlandósági szintjét. Ez a te és az ő érzelmi jóléte szempontjából is fontos, hiszen megérdemled, hogy úgy érezd, látnak és meghallgatnak téged.
4. Időzítés
Vedd figyelembe a körülményeket. Az aktuális körülmények között releváns és helyénvaló-e az információ megosztása? Több magánéletre vagy olyan fizikai térre van szüksége, amely kevesebb zavaró tényezőt kínál? Olyan időpontban teszed közzé az információt, amely hosszabb beszélgetést vagy eligazítást tesz lehetővé?
Például egy komolyabb és intimebb beszélgetés a partnerrel problémássá válhat, ha azt közvetlenül egy fontos állásinterjú előtt kezdeményezed. Hasznos, ha figyelembe veszed, mennyi idő van, az esetleges enyhítő körülményekre.
Bár soha nincs „tökéletes” időpont az ilyen nehéz beszélgetésekhez, vannak dolgok, amelyeket megtehetsz, hogy növeld a biztonságérzetet, és vedd figyelembe mind a te, mind a másik személy igényeit.
Ha érdekesnek találtad a cikket, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljuthasson.
